İbrâhîm Müteferrika az első törökországi oszmán-török nyomda alapítója. Az Oszmán Birodalomban már korábban is működtek nem török nyelvű kiadványokat kibocsátó nyomóműhelyek, a birodalom határain túl pedig arab írásos művek nyomtatására van bőségesen példa. Az oszmán kormányzat időről időre rendeletekben tiltotta az oszmán-török írások nyomdai sokszorosítását, miközben a birodalom területén élő nem muszlim kisebbségeknek engedélyezte, hogy saját nyelvű könyveiket ilyenképpen sokszorosítsák.

Az Oszmán Birodalomba vándorló szefárdi zsidók 1493-ban, az örmények 1567-ben, a görögök 1627-ben létesítették az első nyomdájukat. E kisebbségek a 18. század elejére már több tucat különböző nyomóműhelyt üzemeltettek a török felségterületen, főleg Isztambulban, Thesszalonikiben és Izmirben.

Több elmélet is született annak magyarázatára, hogy miért éppen a török nyomtatás késett ilyen sokáig. Az egymással összefüggő okok egyike vallási-ideológiai természetű. Az arab-iszlám kultúrkörben az írás szerepe elválaszthatatlan az isteni kinyilatkoztatás hordozásában betöltött elsődleges szerepétől. Így annak kurzív jellegét a szedés során megtörő „feldarabolása” a szent arab írás meggyalázásaként hathatott. Ezért az iszlám világban kezdetben sokkal kedvezőbben fogadták az írástükör egyszerű másolással történő sokszorosítását, a litográfia eljárását.

Abdulcelil Levni (megh. 1732), a Tulipán-korszak udvari miniátorának szignója

A nyomtatás késői engedélyezésének természetesen gazdasági okai is voltak. E technika ugyanis hosszú távon félelmetes konkurenciát jelenthetett a fővárosban nagy számban működő írnokok, könyvmásolók számára.

A vallási elitnek a nyomtatás kérdésében is megmutatkozó konzervativizmusa abból a felismerésből indulhatott ki, hogy a „hitetlen” Nyugathoz köthető technika gyorsan, olcsón és óriási mennyiségben teszi lehetővé ellenőrizhetetlen, potenciálisan az iszlámmal ellenkező, és természetesen közvetve saját hatalmi pozíciójukat is fenyegető tartalmak terjesztését.

III. Ahmed (1673-1736), a Tulipán-korszak szultánja. Abdulcelil Levni miniatúrája, Topkapı Sarayı Müzesi, Istanbul (Inv. A 3109, Fol 22v)

A török könyvnyomtatás meghonosításához a Tulipán-korszakkal beköszöntő kedvező politikai légkörre, és egy hivatástudattal rendelkező szakember megjelenésére volt szükség. İbrâhîm Müteferrika felbukkanása ebben a helyzetben a legszerencsésebb véletlennek tekinthető. Nyomdászatban jártas, humanista műveltségű európai intellektus, illetve elkötelezett muszlim tudós külön-külön nem számított ritkaságnak, de e két minőségi feltétel egy személyben való egyidejű megléte annál inkább. E nélkül pedig nehezen képzelhető el, hogy a törökországi nyomtatás ebben az időszakban, ezzel a célkitűzéssel megvalósulhatott volna.

Müteferrikát Isztambulban kamatoztatott szaktudása több szállal is köti egyébként kevéssé ismert ifjúkorának erdélyi környezetéhez. A reáltudományok és a nyomdászat iránti nyitottsága, teológiai műveltsége egyéb bizonyítékok híján is a kolozsvári unitárius iskoláztatás és az ottani protestáns szellemiség hatását mutatják.

A nyomda létrehozását a nagyvezír pártfogása mellett erősítette a Porta nyugatos reformok iránt elkötelezett első párizsi nagykövete, Yirmisekiz Mehmed Çelebi (megh. 1732) kezdeményező, odaadó támogatása. Több korai klisé, illetve nyomtatott térkép bizonyítja, hogy İbrâhîm a török nyomóműhely hivatalos működését megelőzően – részben a tömeges nyomtatás népszerűsítése, elfogadtatása céljából – évekig kísérletezve készült terve megvalósítására. 1

III. Ahmed díszkútja (1728), a Tulipán-korszak jellegzetes alkotása

Müteferrika műhelye 1728-ban kezdte történelmi jelentőségű küldetését. 17 művet adtak ki 22 kötetben. A nyomdaalapítás eszközként szolgált Müteferrika távlati céljának eléréséhez, az oszmánli társadalom és az iszlám civilizáció ismereteinek kiszélesítésére, korszerűsítésére irányuló törekvéséhez. Erre utal a nyomtatásra szánt könyvek tárgyköre, az egyes művek kiadói előszóiban közölt indoklások, valamint a nyomda megalapításának, az egyes könyvek megjelentetésének körülményeit, hátterét megvilágító, szintén nyomtatásban közölt dokumentumok.

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Gyűjteményében a nyomda működésének Müteferrika életére kiterjedő első szakaszából származó 17 kiadvány közül 13 található meg. A nyomtatványok nem egységes gyűjteményként, hanem több adományozó jóvoltából, a 20. század első felében kerültek a Könyvtár birtokába. A teljes sorozat digitális illusztrálásához az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárában őrzött becses gyűjteménynek nálunk hiányzó példányait használtuk fel. 2

 

	[1.] Mustafa Mehmed el-Vânî (megh. 1592): Lugat-i Vankûli, 1141, receb/1729. február terjedelem: 2 kötet / 666 és 755 oldal; írástükör: 145×230 mm; lap: 220×260 mm; sorok: 33-34; példányszám: 500. A mű Ismācīl ibn Ḥammād al-Ğawharī (megh. 1003 k.): Mucğam al-Ṣiḥāḥ néven ismert középkori arab értelmező szótárának Mustafa Mehmed el-Vânî (megh. 1592) által készített török változata. Két kötetben jelent meg. Az első kötet elején nyomtatásban közlik a nyomda működését engedélyező szultáni dekrétumot. Ezt követi cAbdullâh főmufti fetvája (jogi állásfoglalása), Müteferrika nyomtatást népszerűsítő írása (Vesîlet al-tıbâca), és ahhoz kapcsolódóan több támogató tekintély méltatásai (takrîz). Müteferrika halála után, 1757-ben a nyomda újraindítási kísérletének nyitányaként napvilágot látott a kétkötetes munka második kiadása is. Az Országos Széchényi Könyvtár a szótár fent leírt első [OSZK jelzet: H 3252], az MTAK Keleti Gyűjteménye pedig az 1756-ban megjelent második kiadásával [MTAK jelzet: 743.394] rendelkezik. Utóbbi példány Vámbéry Ármin hagyatékából származik. Az első kiadás bevezető mellékletei a Széchényi Könyvtár példányából valók.
	[2.] Mustafa ibn cAbdallâh Haci Halîfe (Kâtib Çelebi, 1609-1657): Tuhfet ül-kibâr fî esfâr ül-bihâr, 1141 gurre-i zîlkâde /1729. május terjedelem: 75, [2] fólió; írástükör: 125×195 mm; lap: 170×250 mm; sorok: 25; példányszám: 1000. A mű szerzője a legendás 17. századi oszmán-török tudós. Kâtib Çelebi e történeti munkáját az 1645-ben kezdődő krétai tengeri háború apropóján kezdte papírra vetni, és benne a török tengeri hadműveletek történetének egyedülálló összefoglalását adja. A könyv első része az oszmán flotta 1453 előtti sikereiről számol be, a második rész Isztambul bevételétől 1653-ig foglalkozik a vízi hadviselés történetével, illetve a flotta állapotával és szervezeti felépítésével. A leírást számos térkép és a flottaparancsnokok (kapudân paşa) névjegyzéke egészíti ki. A nyomtatott változatban megjelentetett térképmetszetek eredete egyelőre nem tisztázott. Müteferrika a művet történeti értékénél és keresettségénél fogva is méltán tartotta kiadásra alkalmasnak. A nyomtatott változat első oldalain a kiadó előszava és négy ajánlás olvasható. A Keleti Gyűjtemény példánya [MTAK jelzet: 768.409] az egyik legkorábbi, ha nem a legelső tulajdonos, egy Mustafa nevű tisztviselő 1737 januárjában (a Hidzsra szerint 1149. ramazán hó 15.) kelt poszesszori bejegyzését tartalmazza.
	[3.] Jan Tadeusz Krusiński: Târîh-i seyyâh der beyân-i zuhûr-i Ağvâniyân ve sebeb-i indihâm-i binâ-i Devlet-i Şâhân-i Safeviyân, 1142 gurre-i safer/1729. augusztus terjedelem: [7], 97 fólió; írástükör: 100×165 mm; lap: 150×230 mm; sorok: 21-22; példányszám: 1200. Jan Tadeusz Krusiński (1675-1751) jezsuita misszionárius latin nyelven írt iráni történetének török fordítása. A mű, amelynek címe magyarul Az utazó leírása az afgánok megjelenéséről és a Szafavida Birodalom alapjai megingásának okairól, az 1722-ben a szafavida dinasztia bukását előidéző afgán invázióról szól, de ennek kapcsán kitekint a 18. század eleji szafavida Irán történelmi folyamataira is. A mű kiadását nemcsak az Oszmán Birodalom iráni szomszédsága, hanem a térség hatalmi viszonyait átrendező, az oszmán beavatkozást is kiváltó fordulat tette aktuálissá. Bizonyára ezzel függhet össze, hogy az első török ősnyomtatványok közül ez a könyv jelent meg a legmagasabb példányszámban. A mű a szerzői jogvita korai példájául szolgálhat, ugyanis Krusiński a török fordítást is magáénak tartotta, míg a kiadó Müteferrika a nyomtatott kiadásban erről hallgatva magát sejteti fordítóként. A Keleti Gyűjtemény egy, az első oldalain hiányos példányt őriz [MTAK jelzet: 771.143].
	[4.] Târîh al-Hind al-Garbî al-musemmâ be-Hadîs-i Nev, 1142 evâsıt-i ramazân/1730. április terjedelem: [3], 91 fólió; írástükör: 100×160 mm; lap: 150×200 mm; sorok: 20-23; példányszám: 500. Müteferrika az amerikai kontinens történeti, természetrajzi leírásával kívánta a török olvasóközönség számára újra felfedezni az Újvilágot, amikor a metszetekben bővelkedő könyv nyomtatásába kezdett. A nyomtatvány alapjául szolgáló mű írója Mehmed bin Hasan al-Sucûdî (megh. 1591), de felmerült Seydî cAlî Re’îs (1498-1562) szerzősége is. A mű legkorábbi példányát 1583-ban, az új földrész felfedezése után majdnem egy évszázaddal ajándékozták III. Murâd (1574-1595) szultánnak. A két nagyobb részre osztható munka a 16-17. században megjelent, Amerikával is foglalkozó könyvekhez képest részletesebb, bővebb történelmi (1492-1552) és földrajzi leírását adja a kontinensnek. A 13 kisebb metszet nemcsak emberi alakokat, állatokat, növényeket, hanem meseszerű lényeket is ábrázol. A nyomtatott változat korszerű csillagászati ábrákkal és térképekkel egészíti ki az egyébként eredeti formában megőrzött szöveget. A hét égövet szemléltető metszet a Cihânnümâ nyomtatott kiadásában is megjelent (ld.: 11. tétel). A műnek két példánya van a Keleti Gyűjtemény állományában: [MTAK jelzet: 756.152] és [MTAK jelzet: 768.410]. Utóbbi néhány poszesszori bejegyzést is tartalmaz, a legkorábbi 1743 áprilisában kelt. Nem minden példány tartalmazza a három kihajtható térképmellékletet, így a fenti két példány közül az elsőben megtalálhatók (4., és 28. fóliók után), a másodikban azonban nem.
	[5.] Târîh-i Tîmur Gurkân li-Nazmîzâde Efendi, 1142 gurre-i zîlkâde/1730. május terjedelem: [5], 129 fólió; írástükör: 100×160 mm; lap: 140×200 mm; sorok: 20-22; példányszám: 500. Muḥammad Aḥmad ibn cArabšah (1392-1450): cAğā’ib al-maqdūr fī nawā’ib Tīmūr című, Timur Lenk haditetteit megörökítő, 1435-ben befejezett művét Nazmîzâde Hüseyin Murtezâ fordította oszmán-török nyelvre. Egyetlen ismert hazai példányát a Keleti Gyűjtemény őrzi [MTAK jelzet: 768.411].
	[6.] Târîh al-Mısr al-cedîd, Târîh al-Mısr al-kadîm, 1142 gurre-i zîlhicce/1730. június terjedelem: [4], 65 fólió; írástükör: 100×160 mm; lap: 150×220 mm; sorok: 21-22; példányszám: 500. A kötet két, eredetileg önálló részben adja az olvasó kezébe Egyiptom történetét. Az első rész Ahmed ibn Hemdem Süheylî munkája, amely Egyiptom történetét az oszmán megszállás kezdetétől 1629-ig foglalja össze, a második Egyiptom történetét a kezdetektől az oszmánok hódításáig taglalja. Keleti Gyűjtemény példánya [MTAK jelzet: 700.981] három tulajdonosi bejegyzést őriz. A legkorábbi 1790-ben került az előlapra.
	[7.] Nazmîzâde Hüseyin Murezâ Efendi: Gülşen-i Hulefâ, 1143 gurre-i safer/1730. augusztus terjedelem: [3], 91 fólió; írástükör: 100×160 mm; lap: 150×200 mm; sorok: 20-23; példányszám: 500. Az iszlám nagy dinasztiáinak krónikája az Abbászidáktól az Oszmán-házig, III. Ahmed (1703-1730) regnálásáig terjedően nyújt áttekintést a Közel-Keletet uraló muszlim birodalmak történetéről. A Keleti Gyűjteménynek egy példánya van a könyvből [MTAK jelzet: 766.670].
	[8.] Jean-Baptiste Holderman (1694-1730): Grammaire Turque, 1730. április terjedelem: [3], 91 oldal; írástükör: 100×160 mm; lap: 150×200 mm; sorok: 20-23; példányszám: 1000. Müteferrika nyomtatványai között az egyetlen nyugati típusú, latin betűs kiadvány egy európaiaknak, mindenekelőtt az isztambuli francia követség tolmácsnövendékeinek szánt török nyelvtankönyv. Talán a szerző és az olvasóközönség európai volta lehet az oka, hogy e mű címe nem szerepel a Târîh-i Nacîmâ (ld.: 13. kiadvány) előlapjain közölt, az addig kinyomtatott könyveket felsoroló listán. A szerző név szerint nem szerepel a nyomtatványban, de egyértelmű, hogy a német származású jezsuita misszionárius, Jean-Baptiste Holderman munkája, aki művének megjelenése előtt néhány héttel hunyt el. Az isztambuli francia diplomáciai testület és a hivatalos személyek körében ekkoriban mérhető igények alapján Müteferrika nyolcadik kiadványa hiánypótló kézikönyvnek tartható. A francia nagykövet, Villeneuve márki levelezéséből tudni, hogy a könyv nyomtatását Müteferrika ajánlotta a szerzőnek. Müteferrika ezért pénzt nem, csupán a nyomdájában használatos arab betűk méretének megfelelő latin betűk öntését kérte. A francia nagykövetséggel kötött előzetes megállapodás értelmében 200 példányt 500 kuruş egységáron Villeneuve márki vásárolt meg az isztambuli és párizsi tolmácsképzésben résztvevő tanulók számára. A második legkeresettebb nyomtatvány 1000 példányából végül összesen 84 darab maradt Müteferrika hagyatékában. A Keleti Gyűjtemény a könyv egy hiányos példányával rendelkezik [MTAK jelzet: 758.313].
	[9.] İbrâhîm Müteferrika: Usûl ül-hikem fî nizâm ül-ümem, 1144 evâsıt-i şacbân/1732. február terjedelem: 48 fólió; írástükör: 80×145 mm; lap: 130×190 mm; sorok száma: 19; példányszám: 500. Müteferrika nyomtatásban megjelentetett legjelentősebb írása egy, az oszmán állam jobbítása érdekében papírra vetett politika- és államelméleti traktátus. A mű 1732-ben, Patrona Halîl - III. Ahmed szultán és Dâmâd İbrâhîm nagyvezír rendszerét maga alá temető - felkelése után majdnem másfél évvel jelent meg. Az oszmánli siyâsetnâme jellegzetességeit idéző írás a rivális európai hatalmak államfilozófiai és hadászati fejlődésének eredményeire és stratégiai fölényének okaira irányítja az oszmán vezetők figyelmét, miközben határozottan kárhoztatja az oszmánliknak a külvilággal szemben tanúsított több évszázados érdektelenségét. A munka egyik fontos sajátossága, hogy szakít a műfajban addig uralkodó, letűnt aranykorok iránti nosztalgikus szemlélettel. A stílusbeli konvenciókat betartva ugyan lenézően nyilatkozik a keresztény nemzetekről, de tartalmában már hátat fordít az iszlám fölényére hivatkozó közömbösségnek. Az állam gyengeségének okait és a felemelkedés feltételeit pontokba szedve közli. A mű a kor oszmán reformjainak fő szempontjával szinkronban elsősorban a hadsereg újjászervezésének szükségességét hangsúlyozza. Emellett okulásként tágabb történelmi összefüggéseket is érint, amikor a görög filozófusok nyomdokain a különböző államberendezkedési típusokat ismerteti (6v-7v) vagy például az európai kultúra alapjának, a Római Birodalomnak a keletkezéséről, sikereinek eredőiről értekezik (19v-20v). A majdan III. Selîm (1789-1807) szultán újonnan szervezett katonai alakulatait jelölő nizâm-i cedîd (új rend) fogalmát itt, a modernizált európai haderőkre utalva ő használja először (17v-18r). Bár célját és műfaját tekintve e mű a Risâle-i İslâmîyé-vel nem állítható párhuzamba, az aktuális események értékelésénél megfigyelhetjük az írói szemlélet változását. A Risâle-i İslâmîye utópisztikus optimizmusának még lehetett némi racionális alapja, ha a balkáni török kudarcsorozathoz képest korrekcióként is értékelhető karlócai békekötést (1699), a 18. század első évtizedének európai „belháborúit”, illetve a Tulipán-korszak reform- és békeéveinek tapasztalatait vesszük figyelembe. Ám az Usûl ül-hikem…-et a török reményeket tovább apasztó pozsareváci békeszerződés (1718), majd a Mütferrikát is támogató rezsimmel leszámoló felkelés és Patrona Halîl isztambuli rémuralmának tapasztalata ihlette. Ebben tárgyilagosan és kritikus hangvétellel tárja az olvasó elé a válságból való kilábalás receptjét, s az Oszmán-ház végső diadala már nem egy prófécia magyarázatából következő feltétlen okozatként, hanem az évszázadokig halogatott ismeretszerzés és reformok feltételes és lehetséges eredményeként jelenik meg. A Keleti Gyűjtemény a mű három példányát őrzi, egyikük Vámbéry Ármin hagyatékából származik. [MTAK jelzet: 768.439; 768.412; 770.153.]
	[10.] İbrâhîm Müteferrika: Fuyûzât-ı miknatisîye, 1144 gurre-i ramazân/1732. február terjedelem: 23 fólió; írástükör: 80×145 mm; lap: 130×190 mm; sorok száma: 19; példányszám: 500. Müteferrika szerzőségét joggal állapíthatjuk meg a mágneses hatásokról szóló kompilációban. A legkisebb terjedelmű könyv közelebbről nem ismertetett latin nyelvű munkákból kiemelt kivonatokból, fejezetekből álló válogatás. A mágnesességnek elsősorban a tengeri navigációban és így közvetve a tengeri hajózás korszerűsítésében való jelentősége irányította a témára Müteferrika figyelmét. A Keleti Gyűjtemény nem rendelkezik példánnyal. Az Országos Széchényi Könyvtár egy példányt őriz [OSZK jelzet: H 3253].
	[11.] Mustafa ibn cAbdallâh Haci Halîfe (Kâtib Çelebi, 1609-1657): Cihânnümâ, 1144 muharrem/1732. július terjedelem: 698 oldal, 40 számozatlan melléklet; írástükör: 125×240 mm; lap: 190×300 mm; sorok száma: 31; példányszám: 500. A Cihânnümâ („Világmutató”) az oszmánli földrajzi ismeretek korabeli legkorszerűbb összefoglalását adja. Ezt az tette lehetővé, hogy a mű bővített változatához a szerző első alkalommal és nagymértékben támaszkodott európai forrásokra, például Mercator Atlas Minor című híres atlaszára. A mű első része általános földrajzzal és vízrajzzal, második része Amerikát és Ausztráliát is beleértve, a kontinensek politikai földrajzával, úthálózatával, vízrajzával foglalkozik. A nyomtatott változat valójában a mű eredeti terjedelmét kiegészítésekkel – köztük Müteferrika függelékével (422-698. o.) – megduplázó bővített kiadása. Kâtib Çelebi földrajzi művét már 1730-ban nyomdakész állapotba hozták, nyomása – tisztázatlan, de feltehetően a nyomdának a politikai körülmények hatására megváltozó prioritásai is összefüggő okok miatt – mégis késett: nyomtatott változatának megjelenését Müteferrika két saját művének és Holderman nyelvtanának kiadása is megelőzte. Az előszó közlése szerint maga Dâmâdzâde Mevlânâ Şeyh Ahmed főmufti ajánlotta Müteferrikának a mű kinyomtatását, ám ha ez így volt, a főmufti hivatali idejét (1732. február - 1733. október) figyelembe véve ez valószínűleg nem ihlette, csak megerősíthette a nyomdászt jóval korábbi elhatározásában. Müteferrika addig talán a vallástudósok rosszallásától is tarthatott a kopernikuszi heliocentrikus világképről szóló kiadói függelék miatt. A nyomtatvány valamennyi ábrát és térképet nélkülöző töredéke a Keleti Gyűjteményben [MTAK jelzet: 770.154], jó állapotnak örvendő teljes példánya az Országos Széchényi Könyvtárban található [OSZK jelzet: H 3142].
	[12.] Mustafa ibn cAbdallâh Haci Halîfe (Kâtib Çelebi, 1609-1657): Takvîm ül-tevârîh, 1146 muharrem/1733. június terjedelem: [10], 247 oldal; írástükör: 100×205 mm; lap: 170×270 mm; sorok száma: 27; példányszám: 500. Az emberiség történetének kronologikus áttekintése a kezdetektől 1648-ig terjed, de Kâtib Çelebinek ezt a művét Müteferrika egy saját maga által összeállított és egy további, Şeyh Mehmed Efenditől származó kronológiával, 1733-ig kiegészítve adta ki. Az előszó szerint e munka kiadását is a főmufti javasolta. A Keleti Gyűjtemény nem rendelkezik példánnyal. Az Országos Széchényi Könyvtárban egy példány található [OSZK jelzet: H 3151].
	[13.] Mustafa Nacîmâ (1655-1716): Târîh-i Nacîmâ, 1147 evâsıt-i muharrem/1734. október terjedelem: 2 kötet / [24], 701 és [6], 711 oldal; írástükör: 125×250 mm; lap: 195×310 mm; sorok száma: 33; példányszám: 500. Mustafa Nacîmâ-t a szultáni udvar első hivatalos történetírójaként (vakcanüvis) tartják számon. Történeti műve, amelynek eredeti címe Ravzat ül-Hüseyn fî hulâsat-i ahbâr ül-hâfıkeyn, az Oszmán Birodalom történetét 1574-től 1655-ig terjedően dolgozza fel, s a kor legmegbízhatóbb török krónikájának számít. A nyomtatott kiadás második kötetét Müteferrika saját szerzésű 29 oldalas melléklete egészíti ki, amely további öt évvel, 1660-ig folytatja a krónikát. A munka a benne megfogalmazott, modernizációt sürgető gondolatok révén különösen illeszkedik Müteferrika kiadói stratégiájába. A nyomdász hagyatékát lajstromba vevő defterek adatai alapján megállapítható, hogy a kétkötetes mű a többi nyomtatvánnyal összevetve különösen kelendőnek bizonyult: a kiadott példányok majdnem négyötödét értékesítették. Két teljes mű [MTAK jelzet: 766.671, 768.404]; és a krónika egy második kötete [MTAK jelzet: 770.320] található a Keleti Gyűjtemény állományában.
	[14-15.] Mehmed Râşid (megh. 1735): Târîh-i Râşid, 1153 evâsıt-i muharrem/1741. február terjedelem: 3 kötet / [14], 277; [9], 194 oldal; [2], 114 oldal; írástükör: 130×250 mm; lap: 195×310 mm; sorok száma: 33; példányszám: 500. Müteferrika egyik legfőbb kiadói célja volt a közelmúlt oszmán történelmének eseményeit megismertetni kortársaival. Ezért Nacîmâ krónikájának folytatásaként megjelentette Mehmed Râşid és İsmâcîl cÂsim Çelebizâde (1685-1760) krónikáit, amelyek az előbbi munka kronologikus kiegészítései. Çelebizâde önálló krónikája Râşid művének harmadik kötetével egybekötve jelent meg. Müteferrika Râşid történetéhez írt bevezetőjében mindkét munkáról szót ejt, ezért az önálló oldalszámozás ellenére is a kolligátum egy nyomdai kiadványnak tekinthető. A könyv immár európai nyomdászati szokásokat követő címlappal kezdődik, és a harmadik kötet végén részletes leírást tartalmaz a nyomda működéséről (fol. 199r-120r.). A Keleti Gyűjtemény a három kötetből álló teljes munka két példányát őrzi [MTAK jelzet: 766.669, 768.408].
	[16.] Ömer Bosnavî: Ahvâl-i gazevât der diyâr-i Bosna, 1154 gurre-i muharrem/1741. március terjedelem: 62 fólió; írástükör: 80×145 mm; lap: 150×200 mm; sorok száma: 21; példányszám: 500. Müteferrika kiadványai közül minden jel szerint a legkelendőbb könyv a balkáni végeken bekövetkező kedvező fejleményekről tájékoztatja az olvasót. Az 1736-tól 1739-ig tartó Habsburg-török háború az oszmánok számára előnyös belgrádi békével zárult. A mű két példánya található a Keleti Gyűjteményben: [MTAK jelzet: 766.513, 766.515]
	[17.] Hasan Şucûrî (megh. 1694): Lisân ül-cAcem, 1155 gurre-i şacbân/1742 október terjedelem: 2 kötet / [2], 454 és [2], 451 oldal; írástükör: 130×250 mm; lap: 195×310 mm; sorok száma: 33; példányszám: 500. A társadalom felvilágosítását, szellemi művelését célul kitűző nyomdász egy szótár kiadásával kezdte, s végül ugyancsak egy szótár megjelentetésével fejezte be küldetését. Az oszmán-török nyelv műveléséhez hasznos, sőt nélkülözhetetlen arab nyelvi lexikon sokszorosítása után a hasonlóképp fontos szerepet betöltő perzsa nyelv szótárának nyomtatására került sor. A Keleti Gyűjtemény egy teljes példány [MTAK jelzet: 766.668] mellett a szótár első kötetének egy további hiányos példányát is birtokolja [MTAK jelzet: 766.667].

Irán térképe. Müteferrikának a nyomdaalapítást megelőző kiadványa
İbrâhîm Müteferrika, Kostantinîye, Dâr ül-Tibâ^cat ül-Ma^cmûre, H1124 = 1729
OSzK Térképtár, jelzet: TR 7656