1742-ben Hasan Şucûrî perzsa szótárának kiadásával az oszmán könyvnyomtatás egy fejezete véget ért. Müteferrika halálával a török könyvek nyomtatása átmenetileg megszakadt.

Az oszmán-török nyomtatványok első generációját azonban hamarosan újabb sorozat követte, amikor 1756-ban a néhai mester örökségére támaszkodva Ahmed és İbrâhîm Efendi (utóbbi személy spekulatív források szerint a nyomdaalapító fia volna) Müteferrika örökségének feltámasztására hivatkozó szultáni rendelettel újraindították a nyomtatást. Ez a kísérlet azonban nem bizonyult tartósnak, hiszen nem tartott tovább az első török nyomtatvány, a Lugat-ı Vankûlî újbóli kiadásánál.

Ezt követően újabb hosszú évtizedekig nem akadt folytatója a Müteferrika által meghonosított török nyomdászatnak, míg végül 1783-tól újabb hat munka kiadása erejéig ismét üzembe helyezték a műhelyt. A század végéig megjelenő kiadványok tematikáját a történelem és a haditechnika uralta, s ezzel Müteferrika késői könyvterjesztői stratégiája az oszmán állam korszerűsítési törekvéseivel karöltve érvényesült.

A Lugat-ı Vankûlî második kiadása az első változat szerkesztési elveit követi, bevezetője pedig a Müteferrika irányítása alatt megjelent utolsó két könyv előlapjainak mintájára készült. Az 1783-tól kiadott munkák azonban nemcsak a kissé finomodó írásképet illetően, hanem tipográfiai szempontból is észlelhető fejlődést mutatnak. Például az első generációs Müteferrika-nyomtatványokra jellemző szóvégi d+h illetve r+h ligatúrákat különálló betűk váltják fel.

A Keleti Gyűjtemény a nyomda e késői korszakának hét nyomtatványa közül négyet mondhat magáénak.
 
[1] Mustafa Mehmed el-Vânî (megh. 1592): Lugat-i Vankûli, 1170/1756

terjedelem: 2 kötet / [4], 376 és [2], 430 fólió;
írástükör: 145×260 mm;
lap: 220×230 mm;
sorok: 33-34;
példányszám: 500.

A mű İsmācīl ibn Ḥammād al-Ğawharī (megh. 1003 k.): Mucğam al-Ṣiḥāḥ néven ismert középkori arab értelmező szótárának Mustafa Mehmed el-Vânî (megh. 1592) által készített török változata. A munka két kötetben jelent meg. A második nyomtatott kiadás az első mintájára közli a megjelentetést jóváhagyó szultáni rendeletet, amely ezúttal III. cOsmân-tól (1754-1757) származott.

Az MTAK Keleti Gyűjteménye a mű 1756-ban megjelent második kiadásával [MTAK jelzet: 743.394] rendelkezik. Ez a példány Vámbéry Ármin hagyatékából származik.
 

[2] Tevârîh-i Sâmî ve Şâkir ve Subhî, 1198/1784

terjedelem: [8], 71, 238 fólió;
írástükör: 145×250 mm;
lap: 205×320 mm;
sorok: 33.

Az oszmán krónikák kiadásának Nacimâ 1734-ben megjelentetett történetével kezdődő folyamata hosszú szünet után, 1783-ban folytatódott. A három, egymást gyors egymásutánban váltó udvari krónikás műveit tartalmazó kötet a Müteferrika idején kiadott Mehmed Râşid-féle történet kronológiai folytatása. Arpaemînizâde Mustafa Sâmî (megh. 1734) 1730-tól 1733-ig, Şâkir Hüseyin (megh. 1742) 1733-ban, Subhî Mehmed (1711 k.- 1769) 1739-től 1745-ig töltötte be az udvari történetírói posztot. A három krónikás alkotása egységes történeti műként ismert és 1730-től 1744-ig terjedően ismerteti az oszmán történelem eseményeit. A mű különösen értékes forrása az 1736-tól 1739-ig tartó Habsburg-török háború történetének, amelyben Subhî személyesen is részt vett. A tárgyalt időszakra vonatkozó hivatali eseményekkel (kinevezések, elbocsátások, egyéb életrajzi közlések) kapcsolatban részletes adatokat nyújtó történeti munka tekintélyét tovább növeli, hogy Subhî számos esetben eredeti dokumentumokat használt fel.

A Keleti Gyűjtemény két példányt őriz [MTAK jelzet: 768.407; 768.408]
 
[3] cİzzî Süleymân: Târîh-i cİzzî, 1199/1784

terjedelem: [9], 288 fólió;
írástükör: 145×250 mm;
lap: 205×320 mm;
sorok: 33.

Süleymân cİzzî 1745-ben váltotta Mehmed Subhî Efendit a Porta hivatásos történetíróinak (vakacnüvis) posztján. cİzzî 1753-ig volt a szultán krónikása. Hivatali ideje alatt az Oszmán Birodalom kortárs eseményeit örökítette meg. Munkájának kiadásával a Müteferrika által alapított nyomda krónikasorozata lezárult.

A Keleti Gyűjteményben egy példánya található [MTAK jelzet: 768.405].
 
[4] Zaynîzâde, Hüseyin ibn Ahmed: İcrâb ül-Kâfiye, 1200/1785

terjedelem: 748 oldal;
írástükör: 145×250 mm;
lap: 205×320 mm;
sorok: 33.

Ez a mű, amely Ibn al-Ḥāğib (1175-1249) al-Kāfiya fī l-naḥw c. grammatikájának kommentárja, az egyetlen arab nyelvtani munka a török nyomda második sorozatában.

A Keleti Gyűjtemény egyetlen példánya Korvin Gábor adománya [MTAK jelzet: 773.106].

 

Joseph von Hammer Purgstall (1774-1856) Boszporusz-térképének részlete a MTAK Keleti Gyűjteményében őrzött
Constantinopolis und der Bosporos (1822) c. munkájából (701.298)