Müteferrika életének korai, áttérését megelőző korszakáról szegényes adatok maradtak fent. 1710-re keltezhető apologetikus teológiai értekezése (Risâle-i İslâmîye) az egyetlen hiteles autográf forrás, amelynek első soraiban ejt szót múltjáról és áttérésének néhány körülményéről:

„Úgy rendeltetett, hogy ez a gyenge és erőtlen szolga a tudatlanság korszakában Magyarországon, Kolozsvár városában született. «Minden gyermek igazhitűnek születik, csupán szülei nevelik zsidónak, kereszténynek vagy mágusnak (zoroasztriánusnak)» 1 Ennek értelmében gyermekkoromtól kezdve lankadatlanul olvastam a Tórát, az Evangéliumot és a Zsoltárokat. Amikor részleteik ismeretében megerősödtem, értelmezésükben jártasságot szereztem, s megbízást kaptam prédikálásra, bensőmben erős késztetést éreztem a Tóra egyes részeinek titkos tanulmányozására, amelyeket szűkkeblű tanítómesterek megtiltottak mondván, hogy azokat törölték [ti. nem részei a kánonnak].” (Risâle-i İslâmîye, 2r-2v)

Születési helye tehát ismert, ideje azonban bizonytalan, 1670 és 1674 közé tehető. Vallomása és az értekezésében megmutatkozó alapos teológiai jártassága alapján is valószínűsíthető, hogy a kolozsvári unitárius kollégium növendéke volt, s mint visszaemlékező soraiban vallja, a Tóra és az evangéliumok egyes tiltott, állítólagosan Mohamed prófétát megjövendölő részei – amelyek miatt mestereivel is vitába keveredett – indították el az iszlám irányába. Ezen kívül azonban életpályáját egészen a fenti dokumentum keletkezéséig homály fedi.

A vele kapcsolatba lépő külföldi diplomaták, nyugati utazók visszaemlékezéseinek megbízhatósága kétes. Rákóczi Ferenc svájci származású udvari embere, César de Saussure emlékirataiban Müteferrikáról megemlékezve például azt írja, hogy szegény kolozsvári szülők gyermekeként nőtt fel, török fogságba esett, majd kiváltásának esélye nem lévén, szolgatartó ura kegyetlenségeit megelégelve a felszabadulás reményében tért muszlim hitre. 2 A tendenciózus történet sokáig tartotta magát a szakirodalomban, ám ha valóban fogolyként is került távol hazájától, fent hivatkozott értekezése rávilágít, hogy tudatos, belső folyamat eredményeként iszlamizált, s ebben legfeljebb csak közrejátszhattak kényszerítő környezeti hatások.

Müteferrika mellszobra a fedett bazár antikvárius udvarán, talapzatán 17 kiadványa címével

A kor erdélyi viszonyai ismeretében konkrét adatok hiányában is feltételezhető, hogy a későbbi beilleszkedését elősegítő ismereteit – török nyelvtudását és az iszlámról alkotott képét – jórészt erdélyi korszakában szerezte. Nem zárható ki, hogy a Thököly-felkelés idején tolmácsként vagy egyéb tisztviselőként, közvetítőként kezdte kiépíteni török kapcsolatait. Egy 1690-ben kelt dokumentumban Thököly Imre írnokaként előbukkanó İbrâhîm/Ábrahám nevű magyar származású személlyel való azonossága felmerült, de nem bizonyítható megnyugtatóan. 3 Lehetséges, hogy Müteferrika hadifogolyként kényszerülhetett Magyarország elhagyására, ebben az esetben az utolsó erdélyi török támadás jöhet számításba legkésőbbi időpontként (1692). De utóbb tanúsított kemény pápaság- és Habsburg-ellenességét figyelembe véve az erdélyi Habsburg-megszállás és rekatolizációs törekvések önmagukban is nyomós okot adhattak az elvándorlásra.

A ragadványnevévé váló müteferrika 4 tisztséget 1716-ban nyerhette el. Az utóbbi évek kutatásai valamelyest pontosították, hogy a török levéltári forrásokban a különböző, leggyakrabban magyar vonatkozású diplomáciai megbízások kapcsán előforduló İbrâhîm nevű személyek mely esetben azonosíthatók Müteferrikával. 1714 és 1721 között, több magyarországi vonatkozású közvetítői-tolmácsi megbízás során előkerülő İbrahim efendi vagy müteferrika megnevezések mögött őt sejthetjük. 5 Ezek szerint 1714-ben Bécsben közreműködött a Savoyai Jenővel folytatott tárgyalásokban, a következő évben pedig a Belgrádban gyülekező kurucok mellé jelölték tolmácsként. 6 1717-től, egy másik álláspont szerint hivatalosan csak 1720-tól, szintén rendszeres javadalmazás fejében II. Rákóczi Ferenc portai összekötője volt egészen a fejedelem haláláig (1735). 7

A nevével leginkább összefonódó nyomdaalapítási kísérletre III. Ahmed szultán (1703-1730) és Nevşehirli Dâmâd İbrâhîm nagyvezír regnálásának idejére (1718-1730) eső ún. Tulipán-korszakban kerülhetett sor. Ebben az időszakban a kormányzat tudatosan nyitni kezdett az európai országok felé, hogy a birodalom elszigeteltségét megszüntetve annak megújítását a nyugati kulturális és technikai fejlődés eredményeinek átvétele útján valósítsa meg.

Ez a nyitottság és Müteferrikának a nyomdaalapítás puszta célján messze túlmutató víziója és törekvése tette lehetővé a török könyvnyomtatás bevezetését 1728-ban.

Müteferrika síremléke a mai Irodalomtudományi Intézetben

A műhely megnyitásához és az egyes kiadványok engedélyeztetéséhez kapcsolódó dokumentumok közzététele a kiadott könyvek első oldalain, a könyvekhez fűzött kiadói előszók, és legfőképp a kiadásra válogatott művek tartalmi, tárgyköri összetétele egy eltökélt, széles látókörű, empirikus tudományokra fogékony intellektus abbéli szilárd elhatározását bizonyítják, hogy az Oszmán Birodalom és az iszlám erejét a modern ismeretek terjesztése és a társadalom világképének formálása révén újítsa meg.

1730 őszén a Patrona Halil janicsártiszt vezette anatóliai felkelés megbuktatta a nyomdát támogató kormányzatot, a vállalkozás a nehezebb körülmények ellenére és csökkenő termelékenységgel, de még másfél évtizedig működött. A Habsburg-török háború éveiben (1736-1739) Müteferrika aktív diplomáciai tevékenységére vetnek fényt francia források, amelyek arról tanúskodnak, hogy fontos szerepet szántak neki Rákóczi József Habsburgokkal szemben tervezett, és utóbb füstbe ment támogatásában. 8 Nyomdáját 1742-ben hagyta el az utolsó, a tizenhetedik könyv. 9 Ezt követően 1756-ig a török könyvnyomtatás Csipkerózsika-álmát aludta. A nyomdaalapító életének utolsó két évét bizonytalanság övezi, felmerült egy 1743-ban Dagesztánba irányuló diplomáciai küldetésben részt vevő Ibrahim agával, majd 1744-ben a yalovai papírüzem élére kinevezett biztossal (emin) való azonossága, de ezekben az esetekben sem zárható ki, hogy puszta névrokonságról van szó. 10

Ahogy életének fejezetei, úgy halálának körülményei, sőt pontos dátuma is hagy némi teret a kételyeknek, ám minden valószínűség szerint 1747-ben hunyt el. 11 Müteferrikát Isztambul Kasımpaşa városrészében temették el, ahonnan sírkövét 1942-ben átvitték a mevleví dervisek isztambuli kolostorának sírkertjébe. A fedett bazár nyugati felén, az antikváriusok 1950. évi tűzvész után újjáépített üzletsorának udvarán áll mellszobra. Az alatta látható táblán az általa kinyomtatott 17 munka címe olvasható.
 

Joseph von Hammer Purgstall (1774-1856) Konstantinápoly-térképének részlete a MTAK Keleti Gyűjteményében őrzött
Constantinopolis und der Bosporos (1822) c. munkájából (701.298)