terjedelem: 48 fólió;
írástükör: 80×145 mm;
lap: 130×190 mm;
sorok száma: 19;
példányszám: 500.
Müteferrika nyomtatásban megjelentetett
legjelentősebb írása egy, az oszmán állam jobbítása érdekében papírra
vetett politika- és államelméleti traktátus.
A mű 1732-ben, Patrona Halîl - III. Ahmed szultán és Dâmâd İbrâhîm
nagyvezír rendszerét maga alá temető - felkelése után majdnem másfél
évvel jelent meg. Az oszmánli siyâsetnâme jellegzetességeit idéző írás a
rivális európai hatalmak államfilozófiai és hadászati fejlődésének
eredményeire és stratégiai fölényének okaira irányítja az oszmán vezetők
figyelmét, miközben határozottan kárhoztatja az oszmánliknak a
külvilággal szemben tanúsított több évszázados érdektelenségét. A munka
egyik fontos sajátossága, hogy szakít a műfajban addig uralkodó, letűnt
aranykorok iránti nosztalgikus szemlélettel. A stílusbeli konvenciókat
betartva ugyan lenézőe nyilatkozik a keresztény nemzetekről, de
tartalmában már hátat fordít az iszlám fölényére hivatkozó
közömbösségnek. Az állam gyengeségének okait és a felemelkedés
feltételeit pontokba szedve közli.
A mű a kor oszmán reformjainak fő szempontjával szinkronban elsősorban a
hadsereg újjászervezésének szükségességét hangsúlyozza. Emellett
okulásként tágabb történelmi összefüggéseket is érint, amikor a görög
filozófusok nyomdokain a különböző államberendezkedési típusokat
ismerteti (6v-7v) vagy például az európai kultúra alapjának, a Római
Birodalomnak a keletkezéséről, sikereinek eredőiről értekezik (19v-20v).
A majdan III. Selîm (1789-1807) szultán újonnan szervezett katonai
alakulatait jelölő nizâm-i cedîd (új rend) fogalmát itt, a modernizált
európai haderőkre utalva ő használja először (17v-18r).
Bár célját és műfaját tekintve e mű a Risâle-i İslâmîyé-vel nem
állítható párhuzamba, az aktuális
események értékelésénél megfigyelhetjük az írói
szemlélet változását. A Risâle-i
İslâmîye utópisztikus optimizmusának még lehetett némi racionális alapja,
ha a balkáni török kudarcsorozathoz képest korrekcióként is értékelhető
karlócai békekötést (1699), a 18. század első évtizedének európai „belháborúit”,
illetve a Tulipán-korszak reform- és békeéveinek tapasztalatait vesszük
figyelembe. Ám az Usûl ül-hikem…-et a török reményeket tovább apasztó
pozsareváci békeszerződés (1718), majd a Mütferrikát is támogató
rezsimmel leszámoló felkelés és Patrona Halîl isztambuli rémuralmának
tapasztalata ihlette. Ebben tárgyilagosan és kritikus hangvétellel tárja
az olvasó elé a válságból való kilábalás receptjét, s az Oszmán-ház
végső diadala már nem egy prófécia magyarázatából következő feltétlen
okozatként, hanem az évszázadokig halogatott ismeretszerzés és reformok
feltételes és lehetséges eredményeként jelenik meg.
A Keleti Gyűjtemény a mű három példányát őrzi, egyikük Vámbéry Ármin
hagyatékából származik. [MTAK jelzet: 768.439; 768.412; 770.153.]
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() |
|||